BLOG

• Lángkezelt felület
Ez egy nyers texturált felület, amelyet hővel állítanak elő. A fúvókák rendkívül magas hőmérsékletű lángot sugároznak a kő felületére,
amitől a felső kristályszerkezet megbomlik és a meglazult szemcsék kipattannak. Ezt követően a kőtáblát gyorsan lehűtik, ami javítja a
kristályszerkezet tulajdonságait. A kőburkolat texturájának végső kinézete függ a kő szerkezetétől, egy változó méretű kristályokból álló kő
felületéből is változó méretű szemszék fognak távozni, így a kőburkolat felülete változatosabbnak fog hatni, mint egy mechanikus
eszközzel végzett érdesítés követően.
Lángkezelt felületű kőburkolatot általában olyankor készítenek, amikor rendkívül fontos a csúszásgátlás, így elsősorban kültéri burkolatok
készítésekor kerül szóba. Kiválóan alkalmas beltéri kőburkolatok készítéséhez is, vizes helyiségek, fürdők, medencék, uszodák
kőburkolatainak, de készítettünk már beltéri lépcsőt is lángkezelt felületű gránitból.
Mielőtt lángolt felülettel rendelnénk meg a kőburkolat elemeit, érdemes tájékozódni, mert elsősorban az arany vagy sárga színű
természetes kövek között vannak olyanok, melyek a hőhatás következtében lejátszódó oxidációs folyamatok miatt narancs vagy vöröses
árnyalatot kapnak. Számolni kell azzal is, hogy a lángkezelt felületű burkolólapok általában 1,5 cm vastagságtól elérhetők, mert a hősokk a
vékonyabb lapok törését okozná a gyártás során.

• Vízkezelt felület
Egyszerű értelemben ez a felületképzés a lángkezelés ellentéte. Lángkezeléskor a keményebb részek összetörnek és kipattannak a
felületből, míg a vízkezelés a lágyabb kőelemeket. távolítja el. Nagy nyomású vízsugár halad át a kő felületén a kívánt hatás eléréséig.
Megjelenésre hasonlít a lángolt felülethez és tapintásra is ugyanolyan durva. Az anyag színeit nem befolyásolja a vízkezelés és a
kőburkolat színeinek és mintázatának megjelenése összevethető a csiszolt felületével. Végeredményben ez a felület ugyanazzal a
csúszásgátló szinttel rendelkezik, mint a lángolt, de az oxidációs folyamat elkerülése miatt nem változnak meg a kő természetes színei, így
ez a felületkialakítási lehetőség előnyösebbnek tűnik a lángkezelésnél, amikor a kőburkolat színe is fontos szempont.

• Folyómosott (River Wash) felület
Ez még egy csupán néhány éve kifejlesztett eljárás. A kőburkolat felületét speciális abrazív eljárásokkal alakítják úgy, hogy végül egy nem
tükrüződő, enyhén texturált de sima felület alakuljon ki, amely kihozza a kő természetes szépségét és színeit. A kőburkolat
rusztikusabbnak fog tűnni, mint a mattcsiszolt vagy a bőrszerű felületi kidolgozások esetén, azonban a lánglezelt vagy vízkezelt felületnél
simábbnak fog hatni, mert az eljárás során itt nem távoznak kristályok a kő felületéből. Hasonlóan ez utóbbi felületi megmunkálásokhoz,
a kőburkolat csúszásmentes lesz.

 

• Koptatott felület
Homok, kavics és víz hozzáadásával koptatják a követ, hogy azt a benyomást keltse a kőburkolat, mintha évszázadokon át jártak volna
rajta. A kisebb méretű természetes köveket általában egy gumidobban forgatják, a nagyobb burkolólapokat egy speciális rázópadon
koptatják. Ez az eljárás már létezik egy ideje, de megjelentek azóta újabb változatok. A koptatási eljárással készült burkolólapok lágy,
lekerekítettre kopott élekkel és sík, kopott felülettel rendelkeznek. További felületi megmunkálásokkal készülhet mattcsiszolt vagy
polírozott felület is, az ilyen lapokból készült kőburkolat mattcsiszolt vagy fényes felületű és mégis rusztikus megjelenésű. Készülhet
azonban olyan fokozottan rusztikus felület is, amelyen apró lyukak, mélyedések és vágatok is láthatók.
Szinte az összen természetes kövön használható eljárás, gyakran készülnek így burkolólapok kezdve a mozaikkockáktól a szokásos
méretekig, kisebb-nagyobb építőkövek, szegélykövek, kockakövek (vagy a kőburkolatnak ilyen megjelenést adó vékonyabb burkolólapok),
stb.

• Homokfúvott felület
A homokfúvás során a kezelt területre nagy nyomással szilícium port juttatnak, ennek következtében a kő felületén kis kráterek
keletkeznek. Ez egy sík koptató eljárás, nem lesznek akkora mélyedések és kiugrások a kőburkolaton, mint pl. a lángkezelés esetén.
Az alkalmazott por finomságától és a nyomás nagyságától függően a felület lehet durvább vagy finomabb. Az ilyen kőburkolat hasonlít a
stokkoltra, de annál sokkal kisebb kráterekkel, így a felület selymes matt texturájú, tapintása kellemes és a kő színei és mintázata is
megjelenik. Szinte az összes természetes kőfelületen alkalmazható.
Ehhez hasonló a szemcseszórásos felületkialakítás. A különbség az, hogy itt nem szilíciumport, hanem apró acélkorongokat lőnek a
felületre, ahol a gyorsan forgó korongok centrifugális ereje erősebb és mélyebb hatást fejt ki a felületre. Ezt a módszert főleg homokkő
felületeken alkalmazzák.

 

• Antik felület
Ez a felületkezelést kisebb darabok esetén olyan gépekkel végzik, melyek hasonlítanak a mosógépekre. A nagyobb darabokat,
burkolólapokat először lángkezelik, aztán kefével koptatják a felületüket. Ez olyan megjelenést ad a kőburkolatnak, mintha régen készült
volna és már megjelentek volna rajta a használat okozta kopás nyomai, és ez az idő múlásával tovább fokozódik. Az antik felület
meglehetősen népszerű, mert vonzóbbá teszi a kőburkolat megjelenését és egyúttal fokozza a tartósságát. A felület finomsága jól
illeszkedik mind a modern, mind az antik elképzelésekbe, és ez a patinás felület nemcsak kültéri, de belső kőburkolatként is megjelenhet,
pl. konyhai környezetben.
Megjegyezném, hogy az antik felület gyűjtőfogalomként is használatos. Egyrészt a fent leírt eljárást néhány gyártó kiegészíti más
eljárás(okk)al és az így kialakított felületet nevezi antikoltnak, illetve a korábban részletezett, rusztikus felületek némelyikét is szokás
antikolt felületnek nevezni.

• Bőrszerű felület
Ez egy újabban kidolgozott folyamat, amely nagyon finom fényű és texturált felületet ad a kőburkolatnak. Főleg gránit és márvány
kőburkolatokhoz használják. Az eljárás megjeleníti a kő természetes jellegét de szemben pl. a hasított felülettel, lágyabb, csaknem teljesen
sík, különleges megjelenésűvé teszi a kőburkolat felületét. Csaknem annyira zárt, mint a polírozott felület, viszonylag könnyen tisztítható
és karbantartható és nagyon kellemes tapintású – tökéletes egyensúlyt teremt a stílus és a praktikum között. Egy bőrszerű felületi
kidolgozással készült konyhai munkapult friss és innovatív lehetőség arra, amikor finom eleganciát szeretne adni a dekorációhoz.

Kémiai úton kialakított felületek

A természetes kő textúrája és megjelenése megváltoztatható ha vegyi anyagokat viszünk fel a felületére. Ezek a felületkialakító eljárások
kombinálhatók más típusú felületi megmunkálásokkal, és szükség esetén néha a már legyártott kőelemeken vagy a kész kőburkolaton is
alkalmazhatók. A csoportban négy fő alkategóriát szokás megkülönböztetni:

• Savmosás – Az alkalmazott sav típusától és alkalmazásának hosszától függően a különböző savak használhatók a természetes kő, a
kőburkolat felületének tisztítására, vagy a megjelenésének a megváltoztatására. Megfelelő savakkal (ld. Deterdek) a saválló természetes
kőburkolatok tisztíthatók. A savas tisztítást leginkább a burkolást követő fugafátyol eltávolítására, illetve a nem sík kialakítású (stokkolt,
lángkezelt, stb.) felületek impregnálás előtti tisztítására szokás alkalmazni.
A másik esetben a savkezelt felület kialakítása egy alternatív lehetőség az antik megjelenés kialakítására. Ezt különböző speciális savak
használatával érik el, az egyes készítmények eltérő eredményt adnak, mely gyakran attól is függ, hogy milyen természetes kő felületén
alkalmazzák azokat. A kezelés általában hasonló felületet eredményez, mint a vízkezelés. Sok esetben utólag is alkalmazható, ami azt
jelenti, hogy adott esetben megváltoztathatja például egy már installált konyhapult megjelenését.

 

• Epoxival kezelt felület – Ez a módszer több lépésből áll és leggyakrabban a kőtömbök
feldarabolása után keletkezett kőtáblákon alkalmazzák, amelyekből aztán elkészítik a
kőburkolat elemeit.
Első lépésben a táblának azt az oldalát, amelyre az epoxi gyantát fel szeretnék hordani,
simára csiszolják, mintha mattcsiszolt felületet szeretnének létrehozni. Mivel a
csiszolást vizes technológiával végzik, a táblákat ezután egy speciális kemencében
szárítják.
A táblák csiszolt oldalára ezután felhordják az epoxi gyantát, amely a kiszáradt
anyagba mélyen fel tud szívódni, és ki tudja tölteni az ott található réseket. Az
egyenletesen szétterített gyantával bevont táblák ezután ismét visszakerülnek a
kemencébe, hogy a műgyanta kötése tökéletes legyen.
A kemencéből kikerült táblák ezután készen állnak a polírozásra.
A komplex folyamatnak két fő célja van: az anyag esztétikai tulajdonságainak és
mechanikai ellenállásának javítása. A legtöbb természetes kő az epoxi kezelés hatására
szebb polírozott felületet ad, ám a tónusok valamivel mélyebbek lehetnek, mint a
“natúr” polírozás során.
A gyanta nagy folyékonysága lehetővé teszi, hogy behatoljon a legkisebb közbenső
rétegekbe és az anyag hibáit betöltse. Az ilyen táblákból gyártott kőburkolati elemek
rugalmasabbak, mechanikai ellenállásuk jobb, kevésbé porózusak, jobban ellenállnak
a szennyeződések felszívódásának (pl. egy forgalmas út melletti irodaház
homlokzatán).
A travertin kőburkolatokhoz készülő burkolóelemek általában cementkitöltéssel
kerülnek forgalomba. Kevéssé ismert, hogy van lehetőség a travertin lapok víztiszta
epoxigyantával való kitöltésére is, amely látni engedi az anyag természetes lyukacskáit,
de zárt felületet eredményez (pl. praktikus lehet egy polírozott travertin padló esetén).
Bár a kőburkolat megjelenése hasonló a fent leírt eljárás eredményéhez, ebben az
esetben tisztán esztétikai okokból használják.

• Hálóval megerősített felület – Hasonló az epoxigyantával
kialakított felülethez, de ebben az esetben a kőlap hátulját
kezelik és a műgyanta rétegbe egy üvegszálas vagy
műanyaghálót helyeznek. Ezt általában a lazább szerkezetű
természetes kövek esetén alkalmazzák, amikor a kőburkolat
szükségessé teszi a burkolóelemek eképpen történő
megerősítését.
Ilyesféle megoldással talákozhatunk akkor is, amikor az apró
darabokból álló kőburkolatok egyszerűbb installálása
érdekében gyárilag egy kezelhető méretű hálóra erősítik a
burkolóelemeket, melyeket így gyorsabban és szebben lehet
elhelyezni.