[vc_row][vc_column][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
KÉMIAI FELÜLETI KIDOLGOZÁSOK” use_theme_fonts=”yes” css=”.vc_custom_1726555628602{padding-bottom: 5px !important;}”][vc_column_text css=”.vc_custom_1726568111607{padding-top: 10px !important;}”]
• Kefélt kőfelület
A felület érdessége olyan fémkefékkel van kialakítva, amelyek eltávolítják a kő legapróbb részecskéit. Meghatározott erőt kell alkalmazni a kívánt eredmény eléréséhez. A kőburkolat nem csúszós és kicsit antik hatású.
• Finoman kefélt (Letano) kőfelület
Amikor a folyamatot finomabb kefékkel folytatják, a kő természetes színei sokkal hangsúlyosabbak, mint az eredeti, matt felületet adó eljárásnál. A kőburkolat felülete szintén antik hatású, tapintása kellemes, matt vagy selymesen tükröződő. Nagyon hasonló a bőr (leather) felületi megmunkáláshoz, különösen mészkő burkolatok esetén.
• Stokkolt kőfelület
A felület nem új keletű – gyakran láthatjuk múlt századi épületek tömbkövekből faragott lépcsőin, régi épületek mészkő lábazatain. A felületet egy speciális, ún. stokkoló kalapáccsal készítették, melynek feje hasonlít egy húsklopfolóhoz. Ezzel a szerszámmal kellett egyenletesen végigkalapálni a megmunkálni kívánt kőfelületet. Napjainkban már felületmegmunkáló gépekkel készítik a stokkolt felületű kőburkolatokhoz a természetes kő táblákat és a burkolólapokat, de faragott kőelemek készítésekor vagy kültéri lépcsőburkolatok csúszásgátló sávjainak készítésekor előkerülnek a stokkoló kalapácsok vagy a kézi stokkoló gépek a kőfaragóműhelyekben. A használt szerszámtól függően lehet finomabb vagy nagyobb szemcsézettségű, durvábban stokkolt felületet készíteni kőburkolataink számára. Ez a fajta felületi megmunkálás szinte az összes természetes kövön alkalmazható, tökéletesen csúszásmentes, sőt gyakran még fagy esetén is biztonságos kőburkolatot eredményez. Medencék kilépőinél, kültéri lépcsőkön, nagy forgalmú közintézményeknél különösen hasznos lehet használata. Szokás a faragott vagy a tömbkövek felületein sima szegéllyel használni („szalagos” kő).
• Faragott kőfelületek
Ezek a spiccelt, sprengelt, reibolt, stb. kőfelületek nem ritkán napjainkban is kéziszerszámokkal készülnek és főleg tömbkövek, építő- vagy vastagabb díszítőkövek felületein alkalmazzák. Az így készült kőfelületek súlyos, tekintélyes megjelenést adnak a kőburkolatnak vagy az épületnek. Elsősorban a könnyebben megmunkálható mészkő, travertin, homokkő, néha gránit, andezit, bazalt kőelemeken láthatók. Célszerű ezeket a felületi megmunkálásokat közvetlenül a bányában elvégezni, egyrészt mert a frissen kiemelt ún. bányanyers kövek könnyebben megmunkálhatók, másrészt a leeső fölösleget így nem kell szállítani. Néha egyéb megmunkálásokkal finomítják a felületet, pl. savkezeléssel, kefés eljárásokkal. Főleg régebbi épületek felújítása során kerülnek elő e gyönyörű felületek, melyeket különböző speciális kéziszerszámokkal és vésőkkel állítanak elő és mivel ezek elkészítésének magas a szakmunka igénye, újabb épületeken legfeljebb díszítőelemként jelennek meg, sokszor leegyszerűsített, modern formában.
A balatonszentgyörgyi vasútállomás lábazatára ún. “pofás”, szegélyezett köveket készítettünk, a kőfelület széle körben síkra van csiszolva, amiből mint egy arc, kiemelkedik a kő nyers felülete. Bővebben itt olvashat a kéziszerszámokkal kialakított természetes kő felületekről (angol nyelven).
A hasított kőfelületek is rusztikus megjelenést adnak a kőburkolatnak. A különböző vastagságú kőtáblák hasítása készülhet kézzel, de nagyobb mennyiségek esetén rendszerint roppantógépekkel végzik a műveletet. A technológia behatárolja a hasított felülettel készülő burkolólapok méreteit, 18-20 cm-nél nagyobb lapszélességgel nagyon ritkán találkozni. E probléma kiküszöbölésére születtek azok a felületek, melyeken a hasított sávok 2-5 centiméterenként követik egymást. A hasított felülettel készülő burkolólapok minimális vastagsága is behatárolt. A keskenyebb burkolólapok kb. 3, a szélesebbek 5-7 cm minimális vastagsággal tudnak elkészülni, amit a kőburkolat rétegrendjének kialakításakor érdemes figyelembe venni.
• Cizellált kőfelület
Vagyis finoman kidolgozott felület. Többféle megjelenéssel találkozhatunk, leggyakrabban a finoman rovátkolttal. Ide soroljuk azokat a felületi megmunkálásokat is, amikor valamilyen durvább megmunkálást követően egy másik eljárással lágyabb, finomabb megjelenésű kőburkolat hozható létre az így kialakított burkolólapokból.
• Bordázott (rigato) kőfelület
Ez egy újabb keletű gépi felületkidolgozási típus, amely mindenféle természetes kőre alkalmazható. A kőburkolatnak egy lineáris mintázatot ad, melyet elsősorban falfelületeken alkalmazunk. Többféle bordázatszélességgel készülhet.
• Lángkezelt kőfelület
Ez egy nyers texturált felület, amelyet hővel állítanak elő. A fúvókák rendkívül magas hőmérsékletű lángot sugároznak a kő felületére, amitől a felső kristályszerkezet megbomlik és a meglazult szemcsék kipattannak. Ezt követően a kőtáblát gyorsan lehűtik, ami javítja a kristályszerkezet tulajdonságait. A kőburkolat texturájának végső kinézete függ az adott kő szerkezetétől; egy változó méretű kristályokból álló kő felületéből is változó méretű szemcsék fognak távozni, így a kőburkolat felülete változatosabbnak fog hatni, mint egy mechanikus eszközzel végzett érdesítés követően.
Lángkezelt felületű kőburkolatot általában olyankor készítenek, amikor rendkívül fontos a csúszásgátlás, így elsősorban kültéri burkolatok készítésekor kerül szóba. Kiválóan alkalmas beltéri kőburkolatok készítéséhez is, vizes helyiségek, fürdők, medencék, uszodák kőburkolatainak, de készítettünk már beltéri lépcsőt is lángkezelt felületű gránitból. A lángkezelt kő felülete általában valamivel fakóbb, mint a polírozotté, azonban a megfelelő színkiemelő impregnálószerrel kompenzálható, ha szükséges.
Mielőtt lángolt felülettel rendelnénk meg a kőburkolat elemeit, érdemes tájékozódni, mert elsősorban az arany vagy sárga színű természetes kövek között vannak olyanok, melyek a hőhatás következtében lejátszódó oxidációs folyamatok miatt narancs vagy vöröses árnyalatot kapnak. Számolni kell azzal is, hogy a lángkezelt felületű burkolólapok általában 1,5 cm vastagságtól felfelé elérhetők, mert a hősokk a vékonyabb lapok törését okozná a gyártás során.
• Vízkezelt kőfelület
Egyszerű értelemben ez a felületképzés a lángkezelés ellentéte. Lángkezeléskor a keményebb részek összetörnek és kipattannak a felületből, míg a vízkezelés a lágyabb kőelemeket távolítja el. Nagy nyomású vízsugár halad át a kő felületén a kívánt hatás eléréséig.
Megjelenésre hasonlít a lángolt felülethez és tapintásra is ugyanolyan durva. Az anyag színeit nem befolyásolja a vízkezelés és a kőburkolat színeinek és mintázatának megjelenése összevethető a csiszolt felületével. Végeredményben ez a felület ugyanazzal a csúszásgátló szinttel rendelkezik, mint a lángolt, de az oxidációs folyamat elkerülése miatt nem változnak meg a kő természetes színei, így ez a felületkialakítási lehetőség előnyösebbnek tűnik a lángkezelésnél, amikor a kőburkolat színe is fontos szempont.
• Folyómosott (River Wash) kőfelület
Ez még egy csupán néhány éve kifejlesztett eljárás. A kőburkolat felületét speciális abrazív eljárásokkal alakítják úgy, hogy végül egy nem tükröződő, enyhén texturált de sima felület alakuljon ki, amely kihozza a kő természetes szépségét és színeit. A kőburkolat rusztikusabbnak fog tűnni, mint a mattcsiszolt vagy a bőrszerű felületi kidolgozások esetén, azonban a lángkezelt vagy vízkezelt felületnél simábbnak fog hatni, mert az eljárás során itt nem távoznak kristályok a kő felületéből. Hasonlóan ez utóbbi felületi megmunkálásokhoz, a kőburkolat csúszásmentes lesz.
• Koptatott kőfelület
Homok, kavics és víz hozzáadásával koptatják a követ, hogy azt a benyomást keltse a kőburkolat, mintha évszázadokon át jártak volna rajta. A kisebb méretű természetes köveket általában egy gumidobban forgatják, a nagyobb burkolólapokat egy speciális rázópadon koptatják. Ez az eljárás már létezik egy ideje, de megjelentek azóta újabb változatok. A koptatási eljárással készült burkolólapok lágy, lekerekítettre kopott élekkel és sík, kopott felülettel rendelkeznek. További felületi megmunkálások alkalmazásával készülhet mattcsiszolt vagy polírozott felület is, az előzetesen koptatott lapokból készült kőburkolat mattcsiszolt vagy fényes felületű és mégis rusztikus megjelenésű. Készülhet azonban olyan fokozottan rusztikus felület is, amelyen apró lyukak, mélyedések és vágatok is láthatók.
Szinte az összes természetes kövön használható eljárás, gyakran készülnek így burkolólapok, kezdve a mozaikkockáktól a szokásos méretekig, kisebb-nagyobb építőkövek, szegélykövek, kockakövek (vagy a kőburkolatnak ilyen megjelenést adó vékonyabb burkolólapok), stb.
• Homokfúvott kőfelület
A homokfúvás során a kezelt területre nagy nyomással szilícium port juttatnak, ennek következtében a kő felületén kis kráterek keletkeznek. Ez egy sík koptató eljárás, nem lesznek akkora mélyedések és kiugrások a kőburkolaton, mint pl. a lángkezelés esetén. Az alkalmazott por finomságától és a nyomás nagyságától függően a felület lehet durvább vagy finomabb. Az ilyen kőburkolat hasonlít a stokkoltra, de annál sokkal kisebb kráterekkel, így a felület selymes matt textúrájú, tapintása kellemes és a kő színei és mintázata is megjelenik. Szinte az összes természetes kőfelületen alkalmazható.
Ehhez hasonló a szemcseszórásos felületkialakítás. A különbség az, hogy itt nem szilíciumport, hanem apró acélkorongokat lőnek a felületre, ahol a gyorsan forgó korongok centrifugális ereje erősebb és mélyebb hatást fejt ki a felületre. Ezt a módszert főleg homokkő felületeken alkalmazzák.
• Antik kőfelület
Ez a felületkezelést kisebb kőelemek esetén olyan gépekkel végzik, melyek hasonlítanak a mosógépekre. A nagyobb darabokat, burkolólapokat először lángkezelik, aztán kefével koptatják a felületüket. Ez olyan megjelenést ad a kőburkolatnak, mintha régen készült volna és már megjelentek volna rajta a használat okozta kopás nyomai, és ez az idő múlásával tovább fokozódik. Az antik felület meglehetősen népszerű, mert vonzóbbá teszi a kőburkolat megjelenését és egyúttal fokozza a tartósságát. A felület finomsága jól illeszkedik mind a modern, mind az antik elképzelésekbe, és ez a patinás felület nemcsak kültéri, de belső kőburkolatként is megjelenhet, pl. konyhai környezetben.
Megjegyezném, hogy az antik felület gyűjtőfogalomként is használatos. Egyrészt a fent leírt eljárást néhány gyártó kiegészíti más eljárás(okk)al és az így kialakított felületet nevezi antikoltnak, illetve a korábban részletezett, rusztikus felületek némelyikét is szokás antikolt felületnek nevezni.
• Bőrszerű (leather) felület
Ez egy újabban (2007) kidolgozott folyamat, amely nagyon finom fényű és texturált felületet ad a kőburkolatnak. Főleg gránit és márvány kőburkolatokhoz használják. Az eljárás megjeleníti a kő természetes jellegét de szemben pl. a hasított felülettel, lágyabb, csaknem teljesen sík, különleges megjelenésűvé teszi a kőburkolat felületét. Csaknem annyira zárt, mint a polírozott felület, viszonylag könnyen tisztítható és karbantartható és nagyon kellemes tapintású – tökéletes egyensúlyt teremt a stílus és a praktikum között. Egy bőrszerű felületi kidolgozással készült konyhai munkapult friss és innovatív lehetőség arra, amikor finom eleganciát szeretne adni a dekorációhoz.
kombinálhatók más típusú felületi megmunkálásokkal, és szükség esetén néha a már legyártott kőelemeken vagy a kész kőburkolaton is
alkalmazhatók. A csoportban négy fő alkategóriát szokás megkülönböztetni.[/vc_column_text][vc_column_text css=”.vc_custom_1726562211699{padding-top: 10px !important;}”]
• Savmosás (savkezelt felület)
Az alkalmazott sav típusától, töménységétől és alkalmazásának hosszától függően a különböző savak használhatók a természetes kő, a kőburkolat felületének tisztítására, vagy a megjelenésének a megváltoztatására. Megfelelő savakkal (ld. Deterdek) a saválló természetes kőburkolatok tisztíthatók. A savas tisztítást leginkább a burkolást követő fugafátyol eltávolítására, illetve a nem sík kialakítású (stokkolt, lángkezelt, stb.) felületek impregnálás előtti alapos tisztítására szokás alkalmazni.
A másik esetben a savkezelt felület kialakítása egy alternatív lehetőség az antik megjelenés kialakítására. Ezt különböző speciális savak használatával érik el, az egyes készítmények eltérő eredményt adnak, mely gyakran attól is függ, hogy milyen természetes kő felületén alkalmazzák azokat. A kezelés általában hasonló felületet eredményez, mint a vízkezelés. Sok esetben utólag is alkalmazható, ami azt jelenti, hogy adott esetben ezzel az eljárással meg lehet változtatni például egy már installált konyhapult megjelenését.
• Epoxival kezelt felület
Ez a módszer több lépésből áll és leggyakrabban a kőtömbök feldarabolása után keletkezett kőtáblákon alkalmazzák, amelyekből aztán elkészítik a kőburkolat elemeit.
Első lépésben a táblának azt az oldalát, amelyre az epoxi gyantát fel szeretnék hordani, simára csiszolják, mintha mattcsiszolt felületet szeretnének létrehozni. Mivel a csiszolást vizes technológiával végzik, a táblákat ezután egy speciális kemencében szárítják. A táblák csiszolt oldalára ezután felhordják az epoxi gyantát, amely a kiszáradt anyagba mélyen fel tud szívódni, és ki tudja tölteni az ott található lyukakat, réseket. Az egyenletesen szétterített gyantával bevont táblák ezután ismét visszakerülnek a kemencébe, hogy a műgyanta kötése tökéletes legyen. A kemencéből kikerült táblák ezután készen állnak a polírozásra.
A komplex folyamatnak két fő célja van: az anyag esztétikai tulajdonságainak és mechanikai ellenállásának javítása. A legtöbb természetes kő az epoxi kezelés hatására szebb polírozott felületet ad, ám a tónusok valamivel mélyebbek lehetnek, mint a “natúr” polírozás során.
A gyanta nagy folyékonysága lehetővé teszi, hogy behatoljon a legkisebb közbenső rétegekbe és az anyag hibáit, a kisebb repedéseket betömítse. Az ilyen táblákból gyártott kőburkolati elemek rugalmasabbak, mechanikai ellenállásuk jobb, kevésbé porózusak, jobban ellenállnak a szennyeződések felszívódásának (beltéri használatuk problémamentes, azonban kültéren való beépítésük előtt körültekintően kell eljárni, elsősorban az alkalmazott műgyanta UV és időjárás rezisztenciája miatt).
A travertin kőburkolatokhoz készülő burkolóelemek általában cementkitöltéssel kerülnek forgalomba. Kevéssé ismert, hogy van lehetőség a travertin lapok víztiszta epoxigyantával való kitöltésére is, amely látni engedi az anyag természetes lyukacskáit, de zárt felületet eredményez (pl. praktikus lehet egy polírozott travertin padló esetén). Bár víztiszta epoxyval tömített travertin burkolat tisztántarthatósága miatt is praktikus, ebben az esetben elsősorban esztétikai okokból használják ezt az eljárást.
• Hálóval megerősített kőfelület
Hasonló az epoxigyantával kialakított felülethez, de ebben az esetben a kőlap hátulját kezelik és a műgyanta rétegbe egy üvegszálas vagy egy műanyaghálót helyeznek. Ezt általában a lazább szerkezetű természetes kövek esetén alkalmazzák, amikor a kőburkolat szükségessé teszi a burkolóelemek eképpen történő megerősítését.
Ilyesféle megoldással találkozhatunk akkor is, amikor az apró darabokból álló kőburkolatok egyszerűbb installálása érdekében gyárilag egy kezelhető méretű hálóra erősítik a burkolóelemeket, melyeket így sokkal precízebben és gyorsabban lehet elhelyezni.
• Felületvédő kezelések
Habár ide szokás sorolni, ezek valójában nem hasonlítanak a korábban tárgyalt felület kialakítására szolgáló eljárásokhoz. Az eljárás célja sokkal inkább az elkészült kőburkolat eredeti állapotának tartós megőrzése, védelme a foltosodás, az elszennyeződés ellen (Hydrorep, Hydrorep ECO, Isokor SW), vagy az esetleges rongálás (graffiti) helyreállítási lehetőségének megteremtése fizikai beavatkozás nélkül (Fila MP90, Fila MP90 ECO PLUS), illetve más esetekben a fakóbb nyers vagy rusztikus kőburkolatok természetes színeinek hangsúlyosabb megjelenítése (Fila StonePlus Eco, FilaWet ECO).
Ezeket az eljárásokat tehát leginkább a már elkészült kőburkolatokon alkalmazzuk, kivéve, ha olyan érzékeny természetes kövekkel kell dolgozni, ahol a burkolólapokat már az elhelyezés előtt meg kell védeni. Ilyenkor vagy az aljzatból később felszivárgó szennyeződésektől, a sóvirágok megjelenésétől (FilaPW10), vagy a burkolás segédanyagainak szennyeződéseitől, mert azok eltávolítása az elhelyezést követően nem lehetséges a kő sérülése nélkül (pl. savérzékeny márványok, ahol a fugafátyol eltávolító felmarná és ezzel lemattítaná a kőburkolat felületét).
Ilyenkor a burkolólapokat olyan bevonóanyaggal kell kezelni az elhelyezés előtt, ami lehetővé teszi később a burkolás maradványainak könnyű eltávolítását, de nem befolyásolja az elkészült kőburkolat ezt követő impregnálhatóságát (FilaPRW200 [GB]).
Több neves gyártó termékeinek kipróbálását követően mi az olasz Fila termékei mellett döntöttünk, mert biztos és hatékony megoldást nyújtanak minden problémára anélkül, hogy megváltoztatnák a kő természetes megjelenését, vagy ártanának annak. Ezt igazolják több évtizedes használatuk és visszatérő ügyfeleink tapasztalata mellett annak a több, mint 200 világszerte elismert burkolólap gyártónak a tesztjei, akik termékeik karbantartására hivatalosan is ezeket a termékeket ajánlják. Bővebben itt olvashat ezekről.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][/vc_column][/vc_row]
