Műkő

A sókivirágzás akkor jön létre, amikor a nedvesség oldott sókat szállít a burkolat vagy az alatta lévő szerkezet felé, majd a víz elpárolgása után ezek a sók a felületen kristályosodnak ki. A sók forrása gyakran a beton, a habarcs, a ragasztó vagy más építőanyag. A jelenség különösen új burkolatoknál gyakori, de tartós nedvességterhelés esetén később is előfordulhat. A megfelelő vízelvezetés és a szakszerű rétegrend kialakítása a leghatékonyabb megelőzési módszer.

A cementfátyol a burkolás és fugázás után visszamaradó vékony cementréteg, amely tompíthatja a burkolat természetes színeit. Eltávolításának módja elsősorban a burkolat anyagától függ. Saválló felületeken speciális cementfátyol-eltávolítók alkalmazhatók, míg savérzékeny köveknél körültekintőbb eljárás szükséges. Indokolt lehet megfelelő tisztítószerek alkalmazása a burkolás folyamata közben is, illetve savérzékeny burkolatok esetén alkalmazható a burkolólapok elhelyezés előtti védelme is. A megfelelő termék és technológia kiválasztása különösen fontos, mert egy nem megfelelő tisztítószer maradandó károsodást is okozhat.

A porcelán térburkoló lapok alacsony vízfelvételük miatt általában könnyen tisztíthatók. Rendszeres karbantartáshoz semleges vagy enyhén lúgos tisztítószer használata javasolt, amely nem hagy filmréteget a felületen és környezetbarát. Makacs szennyeződések esetén erősebb tisztításra is szükség lehet, de mindig a szennyeződés típusához kell igazítani a technológiát. A porcelán burkolatok egyik legnagyobb előnye, hogy legtöbbjük saválló is, ezért széles technológiai tárház áll rendelkezésre a tisztán tartásukhoz.

A travertin és a legtöbb mészkő viszonylag nyitott pórusszerkezetű és nedvszívó természetes kő, ezért az impregnálásuk kültéri környezetben ajánlott. Ha a szennyeződések nem tudnak a nedvességgel mélyen behatolni a felületbe, lényegesen könnyebb a tisztításuk, a burkolat élettartama megnő.
Az ismétlés gyakorisága függ a használat intenzitásától, az időjárási terheléstől és az alkalmazott impregnálószer típusától. Kültéri út- és padlóburkolatoknál ez általában 1-4 év, de a gyakorlatban nem az eltelt idő, hanem a felület állapota a döntő szempont. Ha a burkolat már könnyebben foltosodik, érdemes ellenőrizni és szükség esetén megújítani a védelmet.

A rozsdafoltok számos forrásból származhatnak. Gyakori ok a fémbútorok, virágtartók vagy öntözőrendszerek korróziója, de egyes természetes kövekben előforduló vastartalmú ásványok is okozhatnak elszíneződést. A rozsda gyakran nedvesség hatására válik láthatóvá. A hagyományos savas rozsdaoldók nem minden burkolattípuson alkalmazhatók biztonságosan, ezért célszerű kifejezetten burkolatokhoz fejlesztett rozsdaeltávolítót használni.

A beton térkő általában nagyobb vízfelvételű és foltosodásra hajlamosabb, mint a legtöbb természetes kő. Ezért gyakran előnyös víz- és folttaszító impregnálószer alkalmazása, amely csökkenti a szennyeződések beszívódását. A megfelelő impregnáló megőrzi a burkolat páraáteresztő képességét, miközben javítja a tisztíthatóságot. A termék kiválasztásakor mindig figyelembe kell venni a felület kialakítását és a használat jellegét.

A kültéri burkolatok általában jól tűrik a magasnyomású mosó használatát, de a tisztítás során körültekintően kell eljárni. A túl nagy nyomás károsíthatja a fugákat, kimossa a hézagkitöltő anyagot vagy egyes esetekben a felület természetes szerkezetét, pórusait is kikezdheti, meggyengítve ezzel az anyagot. Érdemesebb kisebb nyomással és környezetbarát tisztítószerek használatával dolgozni, különösen régebbi vagy gyengébb állapotú burkolatoknál. Mindig érdemes először egy kisebb, kevésbé látható felületen próbát végezni.

Az olajfoltok sok esetben eltávolíthatók, de az eredmény nagyban függ a kő típusától, porozitásától, az impregnálástól és a szennyeződés korától. A friss olajfoltok általában könnyebben kezelhetők, míg a hosszú ideje jelen lévő szennyeződések mélyen bejuthatnak a pórusokba. Speciális olajfolt-eltávolító termékek képesek a szennyeződést a kő szerkezetéből is kivonni. A sikeres tisztítás esélye jelentősen nő, ha a beavatkozás röviddel a szennyeződés keletkezése után, különösen, ha megfelelően impregnált felületról történik.

Az algásodás elsősorban tartósan nedves, árnyékos vagy rosszul szellőző területeken jelentkezik. A burkolat felületén megtelepedő algák, mohák és egyéb mikroorganizmusok a nedvességet és a szerves lerakódásokat használják tápanyagként. A probléma gyakran északi fekvésű teraszokon, fák alatti járdákon vagy víz közelében lévő burkolatokon jelenik meg. A megfelelő impregnálás, rendszeres tisztítás és a helyes vízelvezetés segíthet megelőzni az algásodást.

A térkő fehéres elszíneződésének leggyakoribb oka a sókivirágzás. Ilyenkor a burkolat vagy az alatta lévő szerkezet nedvességtartalma oldott sókat szállít a felületre, amelyek a víz elpárolgása után fehér lerakódásként maradnak vissza. A jelenség különösen új burkolatoknál gyakori, és általában nem a kő vagy a térkő hibájára utal. A megfelelő vízelvezetés és a szakszerű kivitelezés jelentősen csökkentheti a kialakulásának kockázatát.

Az andezit általában tömör szerkezetű, alacsony vízfelvételű természetes kő, ezért az impregnálás nem minden esetben szükséges. Kerti utak, köztéri burkolatok vagy kisebb terhelésű felületek esetén gyakran impregnálás nélkül is évtizedekig használható. Ugyanakkor autóbeállók, kültéri étkezőterek vagy fokozott szennyeződésnek kitett felületek esetén az impregnálás megkönnyítheti a tisztítást és csökkentheti a foltosodás kockázatát. Az impregnálás célja ilyenkor elsősorban nem a kő védelme, hanem a karbantarthatóság javítása.

A bazalt az egyik legtartósabb és legellenállóbb természetes kő, ezért a legtöbb általános kültéri szennyeződés könnyen eltávolítható róla. Rendszeres karbantartáshoz elegendő lehet a söprés és a tiszta vizes, adott esetben megfelelő kőtisztító szerrel végzett időszakos lemosás. Erősebb szennyeződések, olajfoltok vagy biológiai lerakódások esetén célzott tisztítási technológia alkalmazása javasolt. A tisztítószer kiválasztásakor mindig a szennyeződés típusát kell figyelembe venni, nem magát a bazaltot.